Én mindig azt hittem, hogy azok az emberek akiknek ugyanaz a szituációjuk mint nekem megértenek, de ez nem így van. Tökéletes példa erre Charles DiLaurentis.

Charlest szeptemberben ismertem meg. Az állapotom akkor már nem volt olyan rossz, söt elég jól éreztem magamat. Egy viharos nap volt és én a foglalkozó szobában voltam. Ekkor láttam meg Charlest elöször. Nem emlékszem túl sok mindenre szeptember elöttröl, lehet hogy láttam már ezelött is Charlest de nem emlékszem. Charles abba a fotelben ült amiben én mindig szoktam, hogy öszinte legyek nagyon megtetszett nekem. Oda mentem hozzá és megkérdeztem:,,Nem veszed észre hogy a fotelemben ülsz ?" Charles erre csak megvonta a vállat és azt felelte:,,Charles vagyok és nem érdekel hogy ez kinek a fotelja.`` Egyböl beleszerettem és ez egy nagy hiba volt. Elkezdtünk beszélgetni, napról napra több mindent csináltunk eggyütt, napról napra jobb barátok lettünk. Aztán egy nap bekövetkezett az amit soha nem gondoltam volna. Minden jól ment míg meg nem érkezett Bethany Young aki egyben a szobatarsam is volt. Bethany az a tipikus gyönyörü lany, szöke, vekony , napbarnitott. Bethanyvel egy nap összevesztem es megdobtam egy vazazval. Charles fakepnel hagyott es oda ment hozza. Elkeztek beszelni. Charles aztan visszajött hozzam es azt mondta. ,, Leslie nem gondolod hogy ezek utan meg szoba allok veled, hogy tehettel ilyet komolyan meg is serülhetett volna!`` Ezutan ram tamadt, ram ugrott es megfogta a fejemet es neki verte az asztalnak. Sosem gondoltam volna ezt Charlesrol. Ezutan nem beszeltem Charlesal se Bethanyval. Viszonyuk volt. Majusban Charles elszökött. De elötte meg felkeresett es azt mondta, hogy sajnalja.Charlest halottnak nyilvanitottak. Ezutan Bethany is elszökött. Ö viszont tenyleg meghalt ami eleg kesöre derült ki. Ö volt az akit Alison DiLaurentis helyett eltemettek.

Csalodtam Charlesban. Es fajt mikor azt olvastam, hogy meghalt holott tudtam az igazat de meg igy is öt vedtem pedig ram tamadt.