Minden jól alakult de egy nap az apám hülyeséget csinált. Nagy hülyeséget. Elkezdtem rettegni tőle. Az anyukám is félt. A suliból mikor hazaindultam nem akartam. Mert várt rám. Egy dolog volt jó az egészben. Van egy bátyám. Őt párszor megtudom védeni. És a húgom... Őt is én szoktam megvédeni. De mivel ő nagyon kicsi ezért inkább vagy a barátnőinél vagy a nagyszüleinknél van. Neki így biztonságosabb. Én nem mehetek el otthonról. Mert akkor nagy bajok lennének...
Szép tavaszi idő volt, de én mégis az ablakban ültem fájdalmas arckifejezéssel. Az apám megütött és leordibálta a fejem. Mellettem a telefonom elkezdett rezegni. Levi hívott. Felvettem. - Mizu - szólt bele. (mi legtöbbször nem köszönünk.. Illedelmetlen bandá:-D) -fáj az arcom-mormogtam a telefonba.
- Már megint mit csinált az a pschiopata??-kérdezte mérges, feldúlt hangon.
- Megütött, és kiabált-
-Egyszer megverem -mondta. -Holnap reggel elmegyek hozzád és együtt megyünk suliba... Jó?-kérdezte - Ez természetes de azért szólj Krisznek is.
- Rendben. Most leteszem szia. Vigyázz magadra. -Oké. Szia.- Mivel új suliba megyek ezért vártam meg azért is mert nem leszek itthon. És fura módon nem félek mert ott lesznek a legjobb barátaim. Elmentem lezuhanyozni majd lefeküdtem aludni.
Reggel kipattantam az ágyból majd lefutottam a lépcsőn. Anya mosolygott de tudtam hogy nem tűri aput. Apa mérgesen nézett rám és ezt mondta :
- Ne szaladgálj már vagy megütlek - -Oke-mondtam nagyon halkan. Gyorsan megreggeliztem, bepakoltam a táskám és már léptem is ki az ajtón. És ott álltak mind a ketten. Levi és Krisz. Annyira megörültem nekik mert nyári szünetben csak a házba lehettem az apám miatt. És most végre láthattam őket. Ledobtam a táskám a földre és ráugrottam a két fiúra. -Annyira hiányoztak -mondtam nekik mosolyogva. - Jaj te lány nekünk is hiányoztál -öleltek meg.
Mikor megbeszéltük hogy hiányoztunk egymásnak elindultunk. -Suli után elmegyünk valahova?-kérdeztem -Persze -mondták egyszerre. Annyira örültem. Ritkán látnak mosolyogni mert az apám miatt mindig szomorú vagyok. De mikor itt vannak a közelembe azonnal vidám leszek. Odaértünk a suliba és Levi már ment is csajozni. Igen, már megszoktam. Párszor az én segítségemmel koptatja le mindkettő hülyegyerek a csajokat. (😂) De nem zavar. .... Beleptünk Krisszel a hatalmas épületbe és minden szem Krisszre szegeződött. Nem tagadom tényleg helyes és buknak rá a csajok. De sokszor azt hiszik hogy velem van együtt mikor ketten vagyunk valahol....
Megkerestuk a 11.a termet majd beleptünk a terembe. Levi már ott ölelt egy lányt úgyhogy így gondoltuk ő már beilleszkedett. Leültünk egy helyre, egymás mellé majd beszélgettünk. -Nem kérsz epret?-kérdeztem meg.
- Juj de.. Az a kedvenc gyümölcsöm.
-Tudom-mosolyogtam rá. Ettünk epret és beszélgettünk majd megszólalt a telefonom. Levi. Azt írta hogy koptassam le a lányt. - ki írt?-kérdezte Krisz
- Levi. Le kell koptatnom a lányt. Mindjárt jövök - mondtam. Elindultam de még hallottam Krisz röhögését. Be kell valjam hogy Krisz nem járt sok lánnyal de Levi na az már megszámlálhatatlan. -Sziasztok-köszöntem annak a bizonyos lánynak és Levinek.
- Ó szia Miri..-ölelt meg Levi.
- Ó amúgy ő itt Dorina. Dorina ő itt Miri.
-Hahh-ment el a lány vagyis Dorina. Gondolom azt hitte járunk. De hát ez az egyik módszer 😂😂... Miután Levi a segítségemmel lekoptatta Dorinát odamentünk Krisszhez .
Meg mindig volt 10 perc a szünetből. Egyszer csak Krisz felállt és odament egy lányhoz. Megölelték egymást és beszélgettek. Nemtudom mi ütött belém de a könnyeim kiakartak bújni, a számról lehervadt a mosoly és az ölelkezésük olyan volt mint ha 1 éve nem engedték volna el egymást. A torkomban gombóc volt.
-Hé jól vagy?-kérdezte Levi.
Nem tudtam megszólalni. És még mindig néztem az ölelkező párost majd éreztem hogy nem tudom visszatartani a könnyeim ezért kifutottam a teremből. Nemtudtam hol a mosdó ezért egy ajtót nyitottam ki. Ez volt a szertár. Leültem a földre és most már nem tartottam magamban. Kicsordult a szememből az első könny, majd a második és így tovább.... Nemtudtam, de most már tudom. Szeretem...Szeretem az egyik legjobb barátomat.
Becsöngettek. Még mindig sírtam. Majd valaki benyitott. Krisz volt az. -Mi a baj Miri?-guggolt le mellém Krisz.
-Hagyj békén -mondtam neki akadozva.
- Hát jó -... -Szia-ment ki az ajtón. Még pár percig ücsörögtem majd úgy döntöttem be megyek a terembe. Beléptem és mindenki rám nézett. A biosztanár is.
-Jónapot -köszöntem. - Hol késett?? -Mondta mogorván a Tanár. - Tudja mit... Nem érdekel! -Vettem fel a táskám -elegem van. Mindenből. Úgyhogy én most elmegyek -mondtam majd kiléptem az ajtón és hazamentem. Anya, és legfőképpen az apám ( :/) kérdőn nézték rám de én nem törődtem velük és felrohantam a szobámba. 5-6 órán keresztül zenét hallgattam majd elmentem lezuhanyozni és lefeküdtem aludni..
Reggel felébredtem. Az egész éjszakát végig sírtam úgyhogy könnyes volt a szemem. Krisztől nagyon sok üzenetem érkezett (éjfél után!!) ezért akkor nem írtam vissza neki. Úgy határoztam hogy reggel fogok. Úgyhogy elővettem a telom majd benyomtam a gombot. Megírtam neki hogy találkozzunk 2-kor a ház előtt. Azt írta vissza hogy jó. 2 órára lementem és ott volt...ott volt Krisz.
-Szia-köszöntem neki halkan
-Szia-Köszöntött vissza
-Miért futottál el?, miért nem írtál vissza?, mi a baj?-ezekkel a kérdésekkel árasztott el.
- Sajnálom. Sajnálom -suttogtam.
-De mi a baj?-emelte fel az állam. - Nem tudom-sírtam el magam. Hazudtam. Hazudtam NEKI!!! Tudom mi a bajom de hazudtam neki :/.... Magához ölelt majd így szólt -Semmi baj. Oké?-Mosolygott rám.-megoldjuk -kétlem-mondtam. -Mi?-kérdezett vissza.
-Semmi. Bejössz? -Persze. De az apád... -Nem érdekel. A barátom vagy bejöhetsz. -Köszi. - Bejött. Apu a Konyhában volt és meglátott minket. -Ki ez a srác -kérdezte idegesen
-Egy barátom -mondtam félve. Közelebb jött majd megütött. Elestem. Annyit hallottam még hogy Krisz kiabál az apámmal majd az apám őt is megüti. Erősen. Erősebben mint engem. A szemeim leakartak csukódni de túl aggódtam Krisz miatt ezért felkeltem a földről és odamentem hozzá. Elkezdtem sírni majd szirénázást hallottam. Apa elakart menekülni de már itt voltak a rendőrök. Letartóztatták. Krisznek nem lett baja csak egy kicsit fájt a feje de nekem nagy sebem lett.. Mivel Krisz ma mellettem akart lenni ezért itt aludt nálunk. Elmentem lezuhanyozni utána ő is majd lefeküdtünk aludni....
Reggel felébredtem. Krisz még aludt ezért halkan mentem le. Ott volt a bátyjám Ádám. -Szia hugi-szólt. -Szia-ásítottam. Csináltam magamnak kávét majd megíttam. Az email-eimet nézve sok-sok értesítést kaptam de volt ott egy. Egy különleges. Egy olyan levél ami ledöbbentett. Mert nem hittem volna. Gyorsan rakantitottam és szószerint lefagytam. Megállt a kezem amiben a poharam volt, és nem pislogtam de a bátyjám megszólalt. -Ömm hugi-ébreszett ki a gondolatomból.
-Mi a baj?
-Nincs semmi baj... Csak felvettek... Felvettek a London (ejtsd :lándön) iskolába!!
- Juj hugi... Gratulálok. - de mi lesz a barátaimmal. A legjobb barátaimmal? - Mikor ezt kérdeztem a lépcsőn pont jött le Krisz.
- Mi van velem és Levivel?-kérdezte nagyon kíváncsian. -Mondanom kell valamit. De hívd át Levit is légyszi. -Oké-mondta nem túl barátságos hangon. A bátyjám rámnézett egy biztató ölelést adott és azt súgta a fülembe hogy nyugodjak meg. Nem nagyon sikerült :/....
Féltem hogy mit fognak mondani. De muszáj elmondanom nekik. Nagy erőt vettem magamon majd ittam pár korty vizet. Csengettek, Levi volt az. Krisz kinyitotta majd mind a hárman leültünk. - Na szóval van egy hírem. - Hallgatunk.-mondták szinte egyszerre. Mindent elmondtam nekik amit tudtam, amit kellett. Levi jobban viselte. Nem úgy értem hogy nem lett szomorú hanem úgy hogy nem haragudott meg rám és nem lett "idegbeteg ". Krisz felfutott az emeletre közben azt hajtogatva, hogy: fr*ncba, fr*ncba,fr*ncba....Nem tudtam mi baja. Ezért úgy döntöttem utána megyek. Levi azt mondta, hogy szerinte ne menjek de muszáj volt ezért felmentem. -Krisz.-szolitittam. -Mi van?-kérdezett. - Min akadtál ki?
- Elmész. Elmész abba a rohadt suliba. Egy hülye suli miatt hagyod itt a húgod, a bátyjád, Levit, anyukád, a sulit. És legfőképpen engem. Engem is itt hagysz Miri... Nem érted!!??-mikor ezt elmondta, könny áradat jött a szememből. -nem mondtam hogy megyek. Lehet hogy a bátyjám azt mondaná hogy menjek de nem fogok. Hidd el soha nem hagynalak itt titeket. -Mondtam neki.
-Akkor jó.- mosolyodott el és megölelt.... - De tényleg nem mész?... Ez egy nagy lehetőség - mondta.
- Nem, nem megyek. Tudom hogy nagy lehetőség és régóta oda akarok járni de semmi képen nem hagynalak itt titeket. Mert ti vagytok nekem a családom -öleltem szorosabban. Miután Krisz megnyugodott lementünk a többiekhez. Társasoztunk egyet majd lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.
Egész éjjel nem aludtam mert gondolkoztam. Gondolkoztam azon hogy tényleg ne menjek?? Mert azért tényleg ez egy nagyon nagy lehetőség számomra és ide akarok járni évek óta. Nemtudom mi ütött belém de arra jutottam hogy el kell mennem. Ha itt hagyom a családom, a barátaim. Akkor is. Muszáj. Mert nem halaszthatom el ezt az óriási lehetőséget. Még átfogom gondolni de nagy esély van rá hogy elmegyek.
Reggel mikor felébredtem Kriszt és azt a lányt láttam magam előtt. Olyan volt mintha itt lennének. Ölelkeztek. Nemtudom ki ez a lány de úgy döntöttem megfogom kérdezni. Úgyhogy felhívtam Kriszt. -Szia -mondtam durcásan.
-Szia-szólt bele álmosan a telefonba.
-Mit szeretnél?? -Kérdezte meg tőlem. -Ki volt az a lány-tettem fel a kérdést minden habozás nélkül. -Rebeca (ejtsd:rebeka) a...-nem fejezte be mert beleszóltam. - A csajod-fejeztem be a mondatát a saját gondolatommal. - azt meg honnan szedted hogy a csajom??-akadt ki teljesen.
-Senkitől. Csak így gondolom-hunytam le a szemem egy percre. - Ő nem a csajom hanem az unokatesóm.Mikor elmondta azonnal bűntudatom támadt és rögtön megszakítottam a hívást. Nem tudtam beleszólni, ezért muszáj volt. Délután tanultam egy kicsit, megnéztem két filmet, lezuhanyoztam majd bebújtam az ágyamba és elnyomott az álom.....
Reggel korán felébredtem majd elintéztem mindent és már léptem is ki a házból. -Szia...-Sziasztok akartam volna mondani. De csak egy személy állt előttem. Levi. És Krisz sehol.
-Krisz?-kérdeztem Levit.
- Rebecával ment-nézett rám szomorúan majd megölelt. -Ömm mi a baj azzal hogy az unokatesójával ment suliba?-kérdeztem mert nem értettem nagyon.
-Ömm hagyjuk... De azt tisztázzuk hogy nem fogsz haragudni de jobb ha tőle tudod meg mint tőlem. -Oké-néztem rá furcsán majd elindultunk a suliba.
Útközben nem nagyon beszélgettünk, és én amúgy is rohantam mert nemtudtam mi van Krisszel. Mikor beértem leültem a helyemre majd beszélgetést hallottam. Krisz és Rebeca beszélgetését. -De ne mondd el senkinek hogy igazából járunk.... Oké? -Kérdezte Krisz Rebecától. Mikor ezt a mondatot kimondta és én meghallottam könny zuhatag jött a szememből, a torkomban gombóc volt és kifutottam volna a világból. Megakartam halni. Hazudott. Jár azzal a hülye r*banccal. Levi is beért a terembe majd leült mellém, észrevette hogy nem bírom tovább most annyira fogok sírni hogy még Afrikában is hallani lehet ezért megfogta a csuklóm, magához húzott majd megölelt. A fejemet a vállába furtam és úgy sírtam tovább. -Jól vagy?-suttogta a fülembe. -Nehhem ehgészheen. -Mondtam a sírástól akadozva. -Haza viszlek-emelt lábra, majd odament a tanárhoz és azt mondta rosszul vagyok ezért hazakísér. Mivel az a tanár akinek mondta (az ofő) kedves és megértő ezért elengedett minket. Levi hazakísért, a családom (úgymondd a bátyjám és anya mert a húgom suliban van) nagyon furcsálta hogy haza jöttem a suliból, de mivel látták rajtam hogy baj van ezért inkább hagytak. Levi lerakott az ágyamra majd megint magához szorított. Nagy szükségem volt rá. Ő a legjobb barátom, aki soha nem hazudott és mindig mellettem volt ahogy most is... Imádtam ahogy megölel, ahogy vigasztal, ahogy segít. Szeretem mint a legjobb barátomat.... Szeretem. Az ágyamba ezen gondolkodva és közben zokogva egyszer csak mély álomba merültem.
Reggel kikeltem az ágyból majd nagy nyugodtsággal konstáltam hogy itt van mellettem Levi. De visszagondolva a tegnapi napra (megint) elkezdtem pityeregni. Fájt. Mivel náthás lettem a hülye őszi (!!) időtől ezért ma itthon maradok. Levi kezdett ébredezni majd megszólalt -Jóreggelt -Jóreggelt. Készülődnöd kéne ám -mondtam. -Hány percem van odaérni?-kérdezte.
-15-feleltem. Levi a hír hallatán azonnal kipattant az ágyból, elment a fürdőbe majd el is indult. Én pedig levánszorogtam a lépcsőn majd a konyhába vettem az irányt. Anya ott volt mert ma nem ment dolgozni ezért leültem mellé majd elkezdtünk beszélgetni. -Mi a baj kicsim?-kérdezte anyu.
- Krisz. Rájöttem hogy szeretem de nem csak úgy hanem úgy. De van barátnője és hazudott nekem... -Mondtam anyunak az igazságot. -Jaj kicsim sajnálom -ölelt meg.- És mivan Levivel? -.
- Tegnap megnyugtatott. Ő mindig velem van, sosem hagyott cserben, és az amit adott nekem. Az a két ölelés szuper volt. (lehet hogy több ölelés, nemtudom). - Ömm kicsim. Te belézúgtál.-mondta anya komoly arccal.
-Nem, nem, nem. Nem, nem. Egyáltalán nem.-mondogattam neki.
- Kicsikém szerelmes vagy mindkettő legjobb barátodba.-Mondta anya. És ekkor rámtört minden emlék amit velük töltöttem. Az egész életemben. Imádtam amikor velük voltam, az ölelésüket.Eleinte rosszul esett ha csajoztak de utána elrejtettem ezt az érzést. Az életembe nélkülük nemtudnék élni, és részben miattuk nem megyek el a London (ejtsd:lándön) suliba. Gyorsan adtam anyának egy puszit majd felrohantam a szobámba. Két legjobb barátom van és én többet érzek mind a kettő iránt. Ez nem lehet... Nem, nem, nem. Akadtam ki teljesen. Egész délután csak bámultam a falakat a szobámba, anya feljött párszor lázat mérni, teát hozni vagy ételt. De én semmit nem mozdultam a a szobából. 5 perc alatt lezuhanyoztam majd lefeküdtem és próbáltam aludni.
Reggel felébredtem. Elintéztem mindent és ma már mentén suliba. Kiléptem az ajtón és mindkettő fiú ott állt előttem. -Szia-öleltek meg mind a ketten.
- Na te először is szedd le a kezed rólam -mondtam Krisznek -Te pedig...hagyjatok -futottam el könnyes szemmel. Nem a suli felé, hanem egy másik irányba. Leültem egy padra majd valakik leültek mellém. A fiúk. -Miri mi a baj??-kérdezte Levi.
-Sheemmi-mondtam.
-De tudjuk hogy bajod van. Aggódunk miattad -mondta Krisz. - Veletek van a bajom!! Nemtudom mit tegyek! Te hazudsz és jársz egy lánnyal, te pedig ölelgetsz! Mindkettőtök megőrjit! -Mondtam már "bömbölve ".
- Honnan tudsz Rebecáról?-Kérdezte Krisz.
-meghallottam. De tudjátok mit elmegyek a London (ejtsd:lándön) suliba. Mert nem akarok ennyi bajjal élni veletek. Sajnálom -a torkomban (megint) gombóc keletkezett nem tudtam megszólalni ezután, a sminkem lefolyt a könnyeim miatt. -Holnap indulok-Szólaltam meg nagy nehezen... -Sziasztok-szóltam oda még. -Szia-hallottam ahogy még beszélnek. Mégegyszer visszanéztem és láttam hogy könnyes a szemük. Fájt. Fájt hogy itt hagyom őket. De muszáj. És amúgy is csak hétköznapokon fogok odamenni, hétvégenként és szünetekben visszajövök de pár nap nélkülük nem árt. Mondtam magamban. Hazasétáltam mert nem volt kedvem semmihez. Felmentem a szobámba, üvöltettem a zenét, nutellás palacsintát ettem és az ágyamba zokogtam. Belegondolni is szörnyű volt hogy összevesztem velük, és hogy elmegyek. De ez az én döntésem volt. Gyorsan lezuhanyoztam majd bebújtam az ágyamba és álomba sírtam magam....
Reggel nagyon korán keltem mert ma indulok az új suliba. Az anyukám fog elvinni egy helyig majd onnan egy taxival fogok menni. Tegnap bepakoltam ezért ma reggel már csak felöltöztem, egy kicsit sminkeltem majd lementem anyuhoz.
-Jóreggelt.. Akkor indulunk-Köszöntöttem. -Jóreggelt szívem -szólt Anya.-Persze mehetünk. Csak búcsúzz el a tesóidtól.- Először bementem a batyjamhoz.
-Szia Ádám -kopogtam be.
-Szia hugi gyere be-szólt ki.
-Búcsúzni jöttem.. Szombaton találkozunk -öleltem meg.
-Oké szia-adott egy puszit. Miután ezen túl voltam bementem a húgomhoz. -Szia hugica -szóltam Lilinek. -Szia -jött oda gyorsan majd megölelt. - Most elmegyek de majd találkozunk. Oké?-kérdeztem meg.
-Jó!! Sia!-Köszöntött el.
-Szia -öleltem meg majd adtam neki egy puszit. Anyuval odamentem a kocsihoz majd beültünk. Anya már indította a motort és szépen lassan elindultunk mikor valaki utánunk kiabált és futott. Levi volt az. -Várj! -Kiabálta. Anya leállította a motort és félre állt. Levi ideért, én pedig kiszálltam a kocsiból. -Szia-mondta -Szia-köszöntem Vissza.
-Kérlek ne menj. Hiányoznál. Nagyon. Csak ne hagyj itt. Engem.-mondta, majd közelebb jött hozzám. Pár centire voltunk egymástól, alig kaptam levegőt, a gyomromban a lepkék elkezdtek csapkodni majd Levi adott egy puszit az arcomra. Azt hittem hogy...megtörténik. De nem. Csalódott voltam....
-Nem megyek el-szóltam neki szomorúan...Majd megölelt. -Köszönöm. Szeretlek -mondta Levi.-Persze csak barátként -Tette hozzá..... Hazamentem majd a kapuban ezt mondtam Levinek. -Holnap találkozunk -.
-Rendben szia. Joejt -szorított magához. -Szia.-sóhajtottam. Felmentem a lépcsőn az emeletre és gyorsan lezuhanyoztam. Annyira jó lenne Levivel. Nem mint barát hanem mint a fiúm...... Majd elaludtam...
Reggel felkeltem. Levi járt a fejemben. Nemtudtam bem rá gondolni. Annyira rossz volt mikor tegnap csak egy puszit adott pedig amennyire közel volt... Nagyon jó volt. Kikeltem az ágyamból, elkeszülődtem majd elindultam suliba. Mind a két fiú ott várt. -Sziassztok-köszöntem. -Szia-köszöntek vissza. A suliba beérve én elfoglaltam a helyem. Előttem megint Krisz és az a hülye Rebeca beszélgettek. Én egyedül ültem és őket néztem mikor leült mellém egy fiú. -Szia. Áron vagyok -mutatkozott be. -Te meg egy gyönyör buslakodó lány -Tette hozzá. Ettől a mondattól egy kicsit elpirultam. -Szia. Én Mirjam de szólíts Mirinek. És köszi -mondtam.
- Mi a baj? -Kérdezte.
- Hát. Az hosszú. -Akkor gyere 3-ra a kiva (ejtsd:kivá) presszóba. (én találtam ki ezt a csodálatos nevét 😂) -Oké ott leszek-ígértem meg.
-Rendben. Szia-ült el mellőlem. A nap további részében nem történt semmi. Levi úgy bánt velem mint eddig is, Krisz pedig a kis Rebecájával volt. 😕.... Hazamentem lezuhanyoztam és készülődtem hogy találkozzak Áronnal.....
2:30-ra elkeszülődtem majd elindultam a kávézó felé. Mikor beléptem a kis épületbe megláttam Áront egy asztalnál ülve. Amikor odaértem az asztalhoz Áron felállt majd illedelmes modón kihúzta nekem az egyik széket. Leültem rá majd betolta és leült velem szemben.
-Szia-mondta cuki mosollyal az arcán. -Szia-mondtam én is. Nagyon sokat beszélgettetem vele, egészen jofej és sokszor mondott pár ciki vagy vicces storyt.
-Nagyon jól éreztem magam-szólaltam meg.
-Én is. Majd megismelhetnénk mégegyszer -mondta. -Hazakísérhetlek?-
- Igen-mosolyogtam rá. Útközben is sokat beszélgettünk sok mindenről. A sulirol, a tanulásról, hogy hova akarunk tovább menni továbbá hogy hova akarunk eljutni a világ bármely pontján. Azt is megbeszéltük hogy elmegyünk együtt Olaszországba. És az volt benne a legjobb hogy nemtudtunk rá választ adni hogy miért....Odaértünk a házhoz.
-Jól éreztem magam-.
- Én is-mondta.-majd hívlak -nyomott egy puszit az arcomra -szia!
-szia. Beléptem a házba, a szemeim már leakartak csukódni a fáradtságtól ezért gyorsan lezuhanyoztam, majd bebújtam a pihe-puha ágyikomba....
-Miri én szeretlek - csókólt meg. (persze Krisz kiment már a szobából) Csak csókoltam és csókoltam...aztán közel húzott magához. Annyira kiéheztem az érintésére, hogy levettem a pólóját, ő pedig igyekezett segítségemre lenni, de egy pillanatra sem engedett el. A csókot egy pillanatra sem megszakitva felemelt, beljebb mászott az ágyon, s gyengéden lefektetett a közepére. Ajka lesiklott a nyakamon. Lerángattam a nadrágját és a gombokkal babráltam. Az utolsóknál kicsit segített, majd felült és az ágy mellé dobta. Ujjaimat könnyedén végighúztam a hasán, csodálva, hogy mennyire izmos. Kezdtem elveszíteni az önuralmamat. Többet akartam belőle, és már-már fájt, annyira szerettem volna megtudni, hogy megengedi-e. Mélyen a szemébe néztem és azt mondtam:
- Szeretlek-- És is szeretlek téged. Szeretlek minden porcikáddal, mindeneddel- válaszolta. Újra megcsókolt, a kezem a hátára siklott. Tenyere a hátamra tapadt és éreztem ahogy próbálja levenni a felsőmet. Miután levettem és a földre hajította lassan felnézett rám. Pillantásomat le nem véve róla felültem és levettem a nadrágom... Megtörtént. Miután megtörtént ettünk vacsorát, lezuhanyoztunk (külön) majd lefeküdtünk aludni.
Mikor felébredtem még Levi mellettem volt. Annyira boldog voltam hogy nem vesztettem el, hogy megbocsájtott. Mert nélküle én egy senki vagyok. És hogy itt van nekem ez a legjobb az életemben. Mivel otthon nagyon unatkoztam ezért úgy döntöttem elmegyek egyet sétálni. Írtam egy cetlit Levinek hogy elmegyek, felöltöztem majd el is indultam. Gyönyörűen sütött a nap. Majd egyszer csak egy ismerős alakot láttam még előttem nem messze. Nemtudtam hogy lehet itt. Megilyedtem. Mit keres itt ez a hülye. Megakartam fordulni de megszolitott....
- Apa hagyj!!! Tűnj el innen! Pokollá teszed az életem és a családomét is! Bántasz engem ahogy őket is. Úgyhogy menj el! Vagy hívom a zsarukat!!! - Üvöltöttem torkom szakadtából. - Jaj te ártatlan kislány... Azt hiszed csak úgy eltűnök. Kiengedtek a börtönből. Azt hitted soha nem jövök vissza és örökre békén hagylak titeket?? Azt várhatod kislány. - Mondta mérges hangon. - Egy pschiopata vagy-mondtam neki mire megakart ütni. De valaki kivétte. Egy lány volt az. Tetkói voltak. Erősnek látszott. Én elfutottam és leültem egy közeli padra, a a lány pedig pár perc múlva leült mellém.